Az igazi Orosz Barbara - interjú

Szerző: 
2016.08.15.
Orosz Barbara - Fotó: Nagyapáti István

Kevés műsor él meg 5 évig a hazai médiapiacon, a Tűsarok ilyen. Mostanra már végérvényesen összefonódott Orosz Barbara nevével, aki producere, főszerkesztője, műsorvezetője és produkciós cégének vezetője egyszemélyben.

Színészként mások bőrébe bújtál, műsorvezetőként média hírességgé lettél, most a saját műsorodban tiéd a vezetőszerep. Ez most már az igazi Barbara?

Mindig is önmagam voltam, akkor is, amikor ezzel a környezetem nem tudott mit kezdeni. Se az általános iskolában, se az óvodában, se a gimnáziumban, se a színházban nem találtam meg azt a helyet, ahol elfogadtak volna olyannak, amilyen vagyok. Mindig is volt bátorságom felvállalni saját magamat, a különcségeimmel, bolondságaimmal együtt. Amikor elegem lett, hogy ennyire nem értenek – amire persze igazából sosem törekedtem – akkor csináltam egy műsorgyártó céget, és kitaláltam egy olyan műsort, amiben végre igazán önmagam lehetek, és olyan emberekkel készíthetek interjút, olyan témákkal foglalkozhatok, akik és amelyek igazán érdekelnek. Számomra a televízió lett az a hely, amit igazán otthonomnak érzek, az a terep, ahol meg tudom mutatni, mit gondolok a világról. Az évek során rengeteg emberrel dolgoztam együtt, akik kezdettől fogva szabadságot adtak nekem, mert tudták, hogy csak így működöm. Sosem bírtam a korlátokat, eszméletlen a szabadság vágyam, ami azóta sem csitul. Azt mondták: Barbara, mi nem akarunk rád aggatni semmit! Azért választottunk téged, mert hiszünk benned, nekünk pont az kell, ami benned van. Nagyon sokan azt gondolják rólam, hogy én egy borzasztóan öntelt „fennhordom az orromat” – nőszemély vagyok, de ez sokkal inkább büszkeség, magabiztosság és határozottság. 

Orosz Barbara kicsiben

Gyerekkorom óta ilyen vagyok. Ezt a tartást hoztam otthonról. Amikor kerestem az utamat, akkor is ugyanezzel az elszántsággal kerestem és valahogy mindig ráéreztem arra, hogy merre kell mennem. A neveltetésemből is ered, hogy a gerincem soha nem volt hajlítható, ha valami nem tetszett, akkor megmondtam. Most vagyok 36 éves – nem tudom, ezt hogyan fejezzem ki –, de a saját csónakomban evezek, és cápák úsznak körülöttem, egy olyan világban élek, ahol keményen fel van adva a lecke. Szeretem magamban, hogy nagyon kitartó és küzdő ember vagyok.

A siker vágya és a megfelelés kényszere, hogyan fér össze benned?

A családomban karizmatikus férfiak vesznek körül. A nagyapám fantasztikus ember, akitől rengeteget tanultam. Nagyon adok a szavára. Igazi vezéregyéniség, csakúgy, mint az édesapám. A nők nálunk nagyon dekoratívak, és ezer százalékig nők, akik jól megbirkóztak mindig is a tűzhellyel, és a tipikus női szerepekkel, de karrierjük is volt. Ezekben én kevésbé vagyok jó, mert nekem mindig a férfiak jelentették a példát, az apám, a nagyapám… Jesszus, mi volt a kérdés? Bocs.

Siker és megfelelés….

Ha egy lány kicsi korától kezdve ilyen erős férfi karaktereket helyez maga elé példaként, akkor máshogy értékeli a sikert és a megfelelést is. Megfelelni szerintem az apámnak akartam harmincéves koromig. Azután rájöttem, hogy én ezt már megugrottam. Azt, amit apa elvárt tőlem, én már teljesítettem. Onnantól kezdve csak az volt számomra fontos, hogy nekem magamnak tetszik-e, amit csinálok, és közben jól érzem-e magam benne. Régebben kizárólag a végeredmény érdekelt, most már az út is, amin végigmegyek a célig.

Színésznőként előfordult, hogy úgy éreztem, rémesen próbáltam, nehezen szültem meg a karaktereket, de a premierre természetesen mindig összekaptam magam. Összetett, izgalmas  szerepeket kaptam és játszhattam el, amik nem jöhettek létre kisujjból, megérték ,hogy belegebedjek a megformálásukba. Nem is volt nagyon más választásom.

Fontos utak voltak ezek, amelyek néha gyötrelmesek , de rengeteget lehet belőlük tanulni saját magunkról, és fejlődni. Már ha az ember nyitott és fejlődni akar. Erőteljes kritikai vénával rendelkezem, amikor ma megnézem, átveszem a tévéműsoromat, a tartalom ,a képi világ ,a felvetődő médiajogi kérdések betartása mellett feladatom az is, hogy producerként a műsorvezetőt is véleményezzem.

Orosz Barbara - Fotó: Sárosi Zoltán

Mindig is képes voltam saját magamat külső szemlélőként nézni. Ilyenkor nem az számít, hogy Orosz Barbara tetszik-e magának, hanem hogy a műsorvezető jól kérdez-e, hogy meg tudom - e ragadni a riportalany személyiségét, hogy önmagát lássa végül majd az anyagban, és ne csak ő, de a cége, amit képvisel, a férje ,a családja aki mindennél jobban ismeri is elégedett legyen azzal amit lát. A szűrőm és a megfelelési vágyam, ma már egész máshogy működik, mint régen. A kollégáim akik velem dolgoznak, már megszokták a kérlelhetetlen maximalizmusomat, hogy nem ismerek határokat ha munkabírásról van szó, ezért ők is a lehető legjobban akarják csinálni azt ami a feladatuk. Közben azt érzem, nagyon fontos nekik, hogy mosolyt és elégedettséget lássanak az arcomon. Ezt nagyon értékelem. Azt mondják kemény főnök vagyok, de nagyon tudom mit akarok, ezért egyértelműek az instrukcióim és az elvárásaim. Aki ráérez arra, mit szeretek, annak könnyű velem az együttműködés. A televíziózás csapatmunka. Ezt sosem felejtem el. És természetesen gyakran alkalmazom a - köszönöm szépen! - kifejezést.

Orosz Barbara - Fotó: Ajkai Dávid

A tervem a jövőre, hogy különböző - engem mozgató és érdeklő - tematikájú műsorokat hozzak létre. Ezeket készítem most elő. A Tűsarok mindig a szerelemgyerekem lesz, mert elképesztően színes és változatos, folyamatosan megújul, és rengeteg féle irány van még benne. De most a producer énemnek engedem át egy kicsit a teret, és próbálok jó szemmel választani tehetséges embereket, akikből kinevelhetem majd a saját műsorvezetőimet. Emellett pedig rendezni is elkezdtem, kisfilmeket készítünk a stábommal különböző cégeknek, épp a hetekben fejeződött be egy forgatásunk Provanceban, ahol fantasztikus környezetben dolgozhattunk, és feledhetetlen élményekben volt részünk.

Mi a terved a Tűsarokkal, és merre tovább?

A Tűsarok most öt éves, kialakítottam benne egy olyan felületet, ami fiatal tehetségeknek biztosít bemutatkozási lehetőséget. Ez egy magyar divattervezőkről szóló sorozat. Elképesztően sok köztük az igazi tehetség, akikben nagyon hiszek. Ezért csinálok nekik kisfilmeket, hogy a nézők is megismerhessék őket. A divat minden más országban a kultúra része, csak nálunk nem tekintik még így. Szeretek résztvenni abban a folyamatban, hogy ez egyszer megváltozzon. A cél ott van előttünk, csak tenni kell érte. A másik kedvenc témám, amivel szerintem nagyon fontos foglalkozni, a nők szerepe ma. Ami teljesen átalakult. Ma a nők rengeteg terhet vesznek a nyakukba, gyakran önként, néha a társadalmi elvárásoknak megfelelve. Kőkemény ,sikeres nőket ismerhettem meg a Tűsaroknak köszönhetően. Ők mind mind értéket teremtenek, mondhatjuk úgy is, hogy letettek valami olyat az asztalra, ami révén példát tudnak mutatni a többi nőnek. Őket bemutatva úgy érzem bebizonyíthatjuk, hogy egy nő is képes kemény munkával, sok tanulással vezető pozícióba kerülni, és ott nagyszerűen teljesíteni, emellett pedig családot alapítani, és menedzselni, miközben a házasságára is odafigyel. Sok fantasztikus nővel volt szerencsém interjút készíteni, megismerkedni ezalatt az 5 év alatt, sokukkal ma baráti viszonyt ápolunk. Amikor az induláskor kitaláltam, hogy szeretnék civil nőkkel interjút készíteni, eleinte furcsálták a főnökeim a csatornánál. Azt javasolták, csináljam ugyanezt celebekkel. De én nagyon hittem a koncepciómban, és minden momentumához ragaszkodtam. Akik ismernek, tudják, hogy nehezen eresztem el amit egyszer a fejembe veszek. Ma Magyarországon teljes mértékben hiányoznak az ilyen típusú, celebmentes műsorok. Úgy kellett kialakítanom a tartalmat és a struktúrát, hogy azok is megnézzék, akik nem igazán nyitottak egy komolyabb beszélgetésre egy lényegében ismeretlen, sikeres nővel. Meg kellett találnom a megfelelő időtartamát annak, amit még a mai felgyorsult világban végignéznek. Kellően pörgősre, változatosra kellett csinálnom ahhoz, hogy a nézők nullától a 25. percig ott ragadjanak a képernyő előtt. 

Műsorvezetőként nem tudok most olyan műsort mondani, ami ennél jobban vonzana, jobban érdekelne, színesebb lenne. Talán a Mokkát kivéve, amiben szívesen kipróbálnám magam. Mert ott annyira gyorsan pörögnek a témák, annyi féle riportalany cserél helyet   rövid idő alatt, hogy ez még ennyi év után is nagyon izgatja a fantáziámat. Egyébként mióta televíziózom, reggeli műsorban képzelem el magam leginkább. Ki tudja, talán majd egyszer elérkezik az idő. Fatalista vagyok, nem hiszek a véletlenekben. Aminek meg kell történnie úgyis megtörténik velem, ahogy eddig is. A Tűsarok már így is szerepel a Mokkában, van egy állandó napi rovatom reggelente. Ezen kívül izgalmas és minőségi magazinműsorokat vágyom készíteni majd, és ha megérik a pillanat, szeretnék egy TV show-t csinálni, de szerintem arra van még öt évem.

Azért ez még elég sok idő a televíziózásban, miről szólna ez a show?

Az egész televíziózásban az izgat a legjobban, hogyan tudok elmesélni történeteket. Hogy mi az, amit meg tudok mutatni a másik emberből. Valami mást, valami pluszt, valami olyat, amit csak nekem mond el, csak ott. Épp ezért, amikor készülök egy interjúra, nem az interneten keresgélek, ahol rengeteg a téves információ, az unalomig szajkózott sablon mondat, hanem felhívom telefonon az interjúalanyomat, elviszem kávézni és beszélgetünk egy jót. Azokra a dolgokra figyelek fel, amelyeket lehet, hogy ő nem is tart fontosnak, de én újnak, érdekesnek tartok. A saját szűrőmön keresztül engedem át az információkat. Ezért tudom négy percben elmesélni egy sikeres nőnek az élettörténetét, ezért tud olyan inspiráló lenni. Egyébként rám is. Ezért nem forgatok celebekkel, mert szerintem ők már mindent elmondtak.

Orosz Barbara - Fotó: Official

A családod férfitagjait már említetted, van műsorvezető példaképed?

Vannak olyan emberek, akiket nagyon nagyra becsülök, de sosem volt példaképem. Most főként a show és beszélgetős műsorokra gondolok. Természetesen a nagy amerikai műsorokra, amelyeket inkább férfiak vezetnek.

Vannak közöttük nők is!

Igen Oprah Winfrey-t nem lehet kihagyni, ő fantasztikus. De oda vagyok Ellen DeGeneres  showjáért is. De producerként például egy egész másfajta műsor is izgatja a fantáziámat,  borzasztóan vágyom arra, hogy végre egy igazán professzionális  szépségkirálynő választást csinálhassak, olyat, amin felnőttem az olasz RAIUNO-n. Minden évben külön szeánszunk volt a verseny alatt apával. Ültem mellette , a kis kockás kihajtható füzetemmel, amiben pontoztam öt évesen a csajokat. Azt a feelinget egyszer szeretném Magyarországon is látni a képernyőn, amit az olaszok olyan vérprofin csinálnak. Jövő tavasszal tervezem megvalósítani egy régi vágyamat, ami egy esküvős műsor. Ami nem polgárpukkasztó, nem  botrányhajhász, nem a bulvárt szolgálja ki, hanem ami gyönyörű, pompázatos, igényes és felemelő. Egy ilyen műsort szeretnék, valóságos szereplőkkel.

A TV showkra visszatérve, úgy, ahogyan Amerikában elképzelnek és megvalósítanak egy showt, az itthon nincs és nem is kell semmit lekoppintani sehonnan, mert ami egy másik országban működik, nálunk kis valószínűséggel fog. Mi mások vagyunk, mások a nézői szokások, de az, ahogyan - még gyerekkoromban – Friderikusz Sándor csinálta a show műsorait, az fantasztikus volt. Senki nem tudta azt azóta sem megcsinálni. Se nő, se férfi. Én egyébként producerként nagyon hiszek a férfi műsorvezetőkben, valahogy nagyon férfi párti vagyok, ha televíziózásról van szó.

Orosz Barbara - Fotó: Official

Miért van ilyen különös meghatározottsága a férfiaknak és a nőknek a gondolkodásodban?

Sokszor úgy érzem, hogy mi nők-tisztelet a kivételnek felültünk ennek a béna, feminista baromságnak. Mintha egy vonaton zötyögnénk, ami fogalmunk sincs merre tart, és hogy milyen állomásokat érint. És abban egyre többeknek megegyezik a véleménye, hogy ez nagyon nincs így jól. Mintha nem tudnánk helyesen értelmezni a feminizmust, ami számomra pl.a lehetőségekről szól. Ami régen volt, az gyilkosan lesújtott a női -férfi kapcsolatokra, amik ettől teljesen felborultak, felcserélődtek a szerepek. Ma egy nő ha nem teljesít minden fronton az elvárásoknak megfelelően, az minimum nem vet rá jó fényt, vagy nem vívja ki a környezete elismerését. Legyél anya, szerető, feleség, tökéletes cégvezér, és még megannyi szerepet próbálj kivitelezni, úgy, hogy lehetőleg közben ne rokkanj bele.. Röviden mindenben legyél tökéletes, és hozd a maximumot. Én maximalista vagyok és a tökéletességre törekszem. De be kell vallanom, nem mindig sikerül ügyesen csinálnom a dolgaimat, minden életterületen és akkor enyhén fogalmaztam. Gyerekkorom óta kizárom az életemből azt, ami nem megy. Ezért még nem mentem férjhez, talán ciki, de 36 évesen még mindig nem szorul el a szívem ha látok egy szőke fürtös kisbabát ,ami ugye a társadalom elvárásai szerint nonszensz, mert akkor mikor, ha nem most, különben is, mit képzelek, hogy ezt még ki is merem mondani. Pedig szerintem nem kell minden területen szupernőként teljesíteni. És néha ki kell merni mondani, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Egyébként ha bevalljuk, ha nem, elképesztő a nyomás. Ebben a durván pörgő fogyasztói társadalomban a párkapcsolatok is rohamtempóban cserélődnek, mindenki valami többre, jobbra, minőségibbre vágyik, és mintha az emberek elfelejtettek volna küzdeni, és közben bírhatatlan elvárásokat táplálnak a másik iránt. Számomra nagyon fontos a szabadságom, mindig is egyedül teremtettem meg magamnak mindent. Ezt az önállóságot eleinte a férfiak vonzónak találják, majd épp ez teszi őket frusztrálttá. Hogy nem érzik, szükség van rájuk. Pedig dehogynem! Sokan még ma is úgy gondolják, hogy egy nőnek a hagyományokat követve az lenne a dolga, hogy otthont teremtsen, nyugalmat biztosítson, főzzön, mosson, takarítson, gyereket neveljen… Szerintem minden férfi visszakövetelné a régi világ nőalakjait, ha tehetné. De sajnos, vagy nem sajnos ez nem rajtuk múlik. Mert megváltozott körülöttünk a Világ. Ideje lenne ezt észrevenni. Egy nő számára ma már nem “pusztán” ezek az értékek fontosak, hanem pl. az önkifejezés vagy a hivatásában elért siker is. Én jól érzem magam a bőrömben , boldog vagyok így, ahogy vagyok, azt csinálom amit szeretek, rengeteget dolgozom, semmi nem hullik csak úgy az ölembe, de még a küzdést is szeretem, mert jobban tudom értékelni aztán a végeredményt. Ma és a jövőben is igyekszem majd mindig azt csinálni, ami boldoggá tesz. Mert szerintem ez a kulcs.  Ha nem fogom azt érezni, hogy mindennél jobban vágyom az anyaságra, vagy a házasságra, akkor nem fogok férjhez menni és nem leszek anya. Aztán majd lehet, hogyha öt év múlva itt ülünk és megkérdezed, hogy na, milyen anyának lenni, akkor majd azt mondom, hogy nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom majd, de fogalmam nincs hogy tudtam eddig az én kis csöppségem nélkül élni. De most ebben az életszakaszomban, azt próbálom neked elmondani, hogy a végtelenül nyitott személyiségem olyan történéseket vonz, olyan izgalmas utakra vezet, olyasmiket mutat meg nekem, olyan változásokat élek meg, hogy nem vagyok hajlandó még megalkudni és megbéklyózni magam.

Térjünk vissza még picit a férfiakhoz, hiszek a férfiakban, de azt gondolom, hogy amennyire a nők tudatosan törekednek előre és megpróbálják kihozni az életükből a maximumot, úgy a férfiak hátraléptek egy lépést az elmúlt évtizedben. Mintha azt üzennék ezzel, hogy tessék, küzdjetek ha annyira akartok. Mintha ők nem akarnák játszani ezt a társasjátékot. Mert nem arról van szó, hogy ma egy nő aki számára fontos, hogy karriert építsen, és mondjuk megrizikózza, hogy csak később vállal gyereket, egyedül akar dzsungelharcolni a hétköznapokban, és annyira mindent elbír, hogy már gyengédségre és figyelemre sem vágyik. Vannak házasságok, ahol erős nők tartanak mindent egy kézben, és úgy tűnik, mintha ők viselnék a nadrágot, miközben erejükön felül próbálják átvészelni a mindennapokat. A férfiak eközben kényelemből becsukják a szemüket, és nem hajlandóak elfogadni, hogy  nekik is máshogyan kéne hozzáállni a kérdéshez. Mert senki nem akar egy leharcolt, mindig fáradt nő mellett éldegélni, akinek sosincs ideje magára. Nagyon jó lenne, ha a férfiak felébrednének, és ők is kivennék a részüket, és új alapokra lehetne helyezni ezeket a megváltozott szerepeket..

Miért hiszel jobban műsorvezetők tekintetében a férfiakban?

Orosz Barbara - Fotó: Official

Egyszerűen ez így alakult ki bennem. Nagyon szeretek férfiakkal együtt dolgozni – vagy tökös nőkkel. Rengeteg bennem a férfi energia, amit mára azt hiszem megtanultam kezelni. Tehát ha csapatot kell felépíteni, akkor számomra mindegy ki melyik nem képviselője, erős egyéniségű, elhivatott profikkal szeretek dolgozni. Ilyen emberek a munkatársaim.

Alig látok rólad sekélyes híreket, hogyan viseli a bulvár média, hogy itt van egy vörös démon és nem cincálja ízekre?

Az elején , amikor elkezdtem televíziózni és még “csak”színésznő-műsorvezető voltam, rengeteget írtak rólam,életem minden fontos és lényegtelen

momentumáról is. Amikor producer lettem és céget alapítottam , hoztam egy döntést, úgy gondoltam hogy akkor leszek hiteles üzletasszony és producer, akkor fognak elfogadni engem azok a cégvezetők, ügynökség vezérek, akikkel ma napi rendszerességgel tárgyalok, akik a műsorom befektetői, ha nem tudják a magánéletem minden egyes pillanatát amit a bulvár tálal.

Nem szokták hagyni, hogy ne tudják…

Megértették, amit csinálok és úgy érzem elismerik - legalábbis ez a visszhang -, és elfogadtak engem egy nem balhés csajnak. De nagy árat fizetek azért, ami miatt ennyire nem beszélek a magánéletemről, mert a munkámról is keveset írnak. Én meg elfogadom azt, hogy ilyen világban élünk, amikor ez nem annyira számít. De nagyon meggondolom mit vállalok el, legyen az műsor, vagy filmszerep. Fontos, hogy az ember tudjon nemet mondani. Ma már nem vágyom arra, hogy minden tele legyen velem, igényes, jó munkákra, jó beszélgetésekre viszont mindig vevő vagyok. Olyanokra, amelyekben kiderül ki is vagyok én. Mindenről pedig úgy gondolom, továbbra sem kell beszélni. Szeretem a kis titkaimat..

 

 

 

Balogh Adrienn Beáta belsőépítész, enteriőrtervező munkája az a Budapest belvárosában nemrég megnyílt H2O Budapest iroda, amelynek formája két fő irányvonalat ötvöz: a meeting studio és az open-office koncepciójáét.

Gáspár Bonta belsőépítész, designer rögtön meglátta a szépséget a budai ingatlanban, a feladat az volt, hogy mindezt fel is tárja a történelem rétegei alól. A végeredmény egy barátságos hangulatú, modern otthon lett.

A nemzetközi szinten elismert divattervező új területeken is kipróbálja alkotói kreativitását a divat mellett. Milyen tervei vannak? Miről szól regényének második kötete? Náray Tamással budapesti szalonjában beszélgettünk.

A jövő építészete nem uralja a természetet, hanem alárendeli magát neki, így kihasználva az előnyeit: a fenntartható építészet integrálódik a természetes környezetbe és kiegyensúlyozott kölcsönhatásban él vele.  

Képes adatbázis ajánló