Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

A Bauhaus - eszme és design

NDBJ
2021. 02. 23. 00:00:00
A Bauhaus - eszme és design

A Bauhaus a 20. század első felében jött létre a korszak művészeti irányzatainak és technikai vívmányainak a metszéspontjában, a művészet-ipar, művészet-technika közti szakadékot kívánta áthidalni.

A Bauhaus stílust könnyű felismerni, - a letisztult vonalvezetés, geometrikus motívumok, jellegzetes anyaghasználata és a szolid színvilág miatt. A stílus a funkció és forma letisztult kapcsolatára épít: a hangsúly az anyagok ismeretén és az azokban rejlő lehetőségeken van.

  A Bauhaus gyökereire a 20. század társadalmi, technológiai változásában találhatunk rá, a hatása ma is meghatározó a konstruktivista, modern, minimál, de akár a parametrikus design / építészet területén.    

A Bauhaus több mint stílus,- egy mozgalom, életérzés, művészeti iskola, szemléletmód, a korszak egy átfogó jelensége is, hovatovább tág értelemben, a modernitás szinonimájaként használt köznyelvi kifejezés.

A Bauhausról Vámossy Ferenc építészprofesszor a következőket írja: „A Bauhaus-eszme több, mint egy iskolát irányító célkitűzés. Évtizedekre szóló szellemi program, művészeti törekvések összegezése, alkotómódszer és magatartás, amely az építészet megújítása révén válik jelentőssé.” A Bauhaus alapja a „Bauhaus-eszme", amely az első igazi „startup” is volt egyben, azaz a Bauhaus csapat Walter Gropius vezetésével – projectként managelte végig az alkotás teljes folyamatát.

A Bauhaus mozgalomnak / iskolának két meghatározó magyar személyisége is volt, Moholy-Nagy Lászlót 

és Breuer Marcell.

Breuer Marcell Lajos a dessaui Bauhaus iskola legfiatalabb tanára, az asztalosműhely vezetője lett 22 évesen. Legfontosabb újítása és máig leghíresebb terméke a hajlított acélcsőből készült szék, melyhez a saját kerékpárja adta az ötletet.

Kubinszky Mihály - Gondolatok a Bauhausról: „A Bauhaus nem arra tanít, hogy a mai nemzedék a neki tulajdonított radikális puritanizmust kövesse. Sokkal inkább arra, hogy jó anyagismeretre alapozott, az alkotás funkcióját maradéktalanul kielégítő és a társművészeteknek a méltó kapcsolódás lehetőségét biztosító munkával a mai kor igényeit elégítse ki.”

 Vissza a MAGAZIN oldalra