Barhesz, Bagel – beszélgetés Rubin Eszterrel

Szerző: 
2016.10.02.
Rubin Eszter - Fotó: Kövesdi Réka

Sikeres lakberendező, designerként szerzett ismertséget majd különleges ételreceptjei, a zsidó konyha, cukrászat étvágygerjesztő képei járták be az internetet, most megrendítő erejű első regénye után, októberben jelenik meg második kötete, és immár a harmadik regényén dolgozik.

 

Évekkel ezelőtt lakberendezőként ismerhettünk meg, majd a receptjeid, az ételekről, főként desszertekről készült fotóid járták be a világhálót, most pedig a Barhesz című regényed. Hogyan jutottál el az írásig?

Társadalomtudományi karon végeztem az egyetemet, később lakberendező iskolában tanultam, és sokáig enteriőr-tervezőként dolgoztam. Az első tervezési munkám egy nagy alapterületű, kétszintes lakás volt, amin egy építész barátnőmmel dolgoztunk együtt. Ma már nagy merészségnek tűnik számomra, hogy gyakorlatilag referenciák nélkül vágtam bele a tervezésbe. 2002-ben – még szinte az internet előtti korban -, a Lakáskultúrában megjelenő képeket követően, özönlöttek a további felkérések. Szakmai szempontból sikeres időszaka volt az életemnek. Azután a 2008-as válságot követte az építőipar összeomlása, ami egybeesett azzal, hogy változtatni szerettem volna, mert úgy éreztem, ez már nem az én utam. Gyerekkorom óta szenvedélyem volt a gasztronómia, a sütés, így ezzel kezdtem foglalkozni. Elvégeztem egy cukrász iskolát. Előkerültek a családi receptek, dédnagymamámtól egész füzetre való van, Weisz Cili londoni szeletét – a mai napig változatlan formában – készítem. Számos lehetőségem alakult, megkeresések, főző-kurzusok indultak, a hozzám közel álló zsidó konyhával kapcsolatos ételek, zsidó péksütemények készítésére került a hangsúly.

Hogyan került elő az írás?

Akkor kezdtem írni, amikor tíz évvel a kisfiam halála után újra nehéz életszakaszba kerültem.  Már hosszú ideje bennem volt ez a  történet, és amikor belekezdtem, tulajdonképpen nem is tudtam mást csinálni, csak írni. Nagyon nehéz a gyászról, a halálról beszélni. Úgyszólván lehetetlen. Akkoriban elképzelhetetlenül magányosnak éreztem magam, mintha kikerültem volna az élők világából. Pedig nagyon fontos a téma halál, és maga a meghalás, hiszen mindannyiunk életének a része, mindannyiunknak vannak halottaink, és mi magunk is meg fogunk halni. Amikor megjelent a regény, nagyon sokan kerestek meg, akiknek hasonló érzéseik vannak, és akik elvesztették a gyermeküket.

Barhesz, Bagel – beszélgetés Rubin Eszterrel

Másik fontos témám a zsidóság. A Soáról mindenki beszél, de a zsidó életről, a zsidóságról alig lehet megszólalni egy szűk körön kívül. Ebben a regényben sok szál fut párhuzamosan. Talán úgy is fogalmazhatok, hogy a zsidó nép sorsa az, hogy minden egyes tragédia után az életet kell választani. Ugyanez vonatkozik a saját életünkre is.

Ugyanakkor ez a regény több, mint egy nép vagy személyes emberi tragédiák sora. A zsidóság többezer éves, ma is élő, eleven világa fonódik össze a gasztronómiával és a gasztromániával.  A Jiddise Máme sajátos szerepe a folyamatos főzéssel, táplálással egy folyamatos szorongás, kompenzálás – legyen otthon mindig legalább tíz kiló liszt – nehogy éhen haljunk, és mindez szatirikusan ábrázolva.

 

Barhesz, ezzel a címmel jelent meg a könyved. Nem volt meglepetés, hogy a sütik és konyhai receptek világából ismerten egy ilyen összetett és nehezen emészthető témához nyúltál?

Mindenkinek meglepetés volt, szinte még magamnak is, ezért senkinek sem mondtam el, hogy könyvet írok. Jövő hónapban jelenik meg a  második kötetem, de még most is rácsodálkozom, hogyan kezdtem az írásba,  olyan volt, mintha valaki vezetné a kezem. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy irodalmi outsiderként az Élet és Irodalomban jelenik majd meg kiváló recenzió a könyvemről.Nem gondoltam, hogy a Barhesz után is fogok még írni, pedig október 24-én jelenik meg a második regényem, a Bagel az Athenaeum kiadó gondozásában, és már belekezdtem a harmadik kötetetembe is.

A Barhesz zsidó kalács, benne van az áldás, a Bráchá. Minden pénteken sütik a zsidó háziasszonyok. Általában hosszúkás formájú fonott kalács, mákkal megszórva. Az őszi nagy ünnepek idején kereket sütünk. Semmihez sem fogható érzés volt életemben először saját sütésű barheszt tenni a sabati asztalra.

Ahogyan korosztályom tagjainak nagy része, én sem hagyományőrző családban nőttem fel. Nekem kellett megkeresem a gyökereimet. A zsidó konyha jó  lehetőség, amelyen keresztül talán könnyebb visszatalálni.

A regény főszereplőjének különleges kapcsolata van a barhesz kelt tésztájával, amely kézzelfoghatóan élő, lélegző anyag. Többrétegű történetről van szó, ahol a gyermekkori dunyhától kezdve, egészen az elvesztett gyermekig  sokféle szimbolikus jelentéstartalmat hordoz a tészta.

Volt, aki megkérdezte, hogy egy ilyen ironikus, sokakat megnevettető regénybe hogyan kerül bele a gyermek halála. A válaszom az, hogy a regényt a  kisfiam haláláról írtam, mégsem erről szól, mivel a halálnak csak az élettel lehet ellentmondani. A párom nagymamájának története jut eszembe, aki Dachauból hazatérve mindig azt mesélte, hogy mindennapos elfoglaltság volt a táborban, hogy recepteket cseréltek. És sokat nevettek. Csak így lehet túlélni.

És ami a leginkább foglalakoztat: hogy a túlélés után hogyan lehet továbbélni. Mindig az életet kell választani, és ezt saját magunknak kell megtölteni tartalommal.

Barhesz trailer

Bár még nem láttam, de olvastam, hogy Csákányi Eszter főszereplésével színpadi változat is készült a regényből.

Monodráma készült a Barheszből, amelyet Csákányi Eszterrel állítottunk színpadra és Fischer Iván Lakásszínházában mutattunk be felolvasószínházi formában, és azóta több helyszínen felléptünk. Nagyon jó a  fogadtatása, úgyhogy rövidesen kőszínházban is bemutatásra kerül. A nyár során volt egy különleges előadásunk a Rumbach Sebestyén utcai, felújítás alatt álló zsinagógában, amely romros állapotában is elképesztően gyönyörű, és hangulatos helyszínéül szolgált az előadásnak. Sokan vásárolták meg ott a könyvemet és a visszajelzések szerint a könyvet olvasva sokak számára Csákányi Eszter hangján elevenedett meg a történet. Talán többek között ez is az oka, hogy most az Atheneum kiadó gondozásában újra megjelent a Barhesz második, javított, bővített kiadása.

Bagel

 

Miközben még a Barheszről beszélünk, már több web oldalon láttam a következő regényed címlapját, Bagelt. Olyan érzésem támadt, mint amilyen XX. századfordulós pogromok utáni emigráció lehetett, a Barhesz Amerikába ment. Remélem, nem tévedek nagyot?

Érdekes kérdés, mert amikor elkezdtem írni a Bagelt, éppen New Yorkba utaztunk, és éreztem, hogy ez  új fordulatot fog adni az éppen alakuló történetnek. Komoly ihletet merítettem az utazásból. A Barhesz végén a főszereplő, Kohav Virág (héberül a Kohav, csillagot jelent) pékséget nyit, a Bagel pedig itt kezdődik. Virág bagel boltot nyit, ahol a törzsvendégek élete elevenedik meg. Az ő sorsukon keresztül kerül felszínre  több számomra fontos téma.

A zsidóság, iszlám, istenkeresés, szex és a gasztronómia - ezen belül a gasztrománia, valamint a húsfogyasztás által felvetett filozófiai kérdések - mindez  sokszor szatirikus formában jelenik meg  a történetben.

Talán a keleti világ hatásaként is felfogható, hogy a táplálás fogalmát – azzá válunk, amit megeszünk – filozofikusabb perspektívába helyezve, az is megjelenik, hogy milyen gondolatokkal, milyen eszmékkel tápláljuk a szellemünket. Szándékos volt ez a megközelítés?

Érdekes módon a paradox fogalmazás, és az erősen ironikus nézőpont miatt az egy-egy részletét bemutató felolvasó esteken, nagyon meglepetten reagált a közönség, anyukám szavaival fogalmazva – aki már végigolvasta a kéziratot – véglegesen elvettem a kedvét a húsevéstől. De semmiképp nem szeretném a vega propaganda filozófiai alapvetésként bemutatni a regényemet, mert egyáltalán nem az. Azt viszont fontosnak érzem, hogy elgondoltasson, hogy  amit elfogyasztunk, honnan és milyen módon került az asztalunkra.

Auguste kardamomos gombócai Brahmsnak

Auguste kardamomos gombócai Brahmsnak

Ne legyünk hipokriták, amit a tányéron látunk, olyan szépen el van készítve, akár mértani pontossággal, hogy már nem vesszük észre,  miről van szó. Visszatérve a kérdésed lényegére, a könyveimben az ételek – sosem önmagukért való módon – hordoznak magukban gondolatokat, életfilozófiát, valamiféle hangulatot, ami túlmutat egy-egy fogás elkészítésén. 

Eper breton erdei mézzel

Nemrégiben a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Budapest Transzfer gasztroirodalmi fesztiválon került felolvasásra egy részlet a regényemből. A közönség arcán  érzékelhető volt a döbbenet a kérdésfeltevésnél, hogy miért pont a boldog csirkéket kell megölni? Ugyanúgy, ahogy a táplálékainktól eltávolodtunk, a saját gondolatainktól, az érzéseinktől, a saját testünktől is távol kerültünk.

A Bagel bolt vásárlói pedig egyre csak jönnek, elmesélik a személyes történetüket,  s ami a regény hőseit, csak úgy mint a  valóságos önmagunkat összeköti, az a keresés. Végeláthatatlanul keresünk valamit vagy valakit, keressük a kérdéseinket és a válaszokat, s talán éppen azért nem  találunk rájuk, mert ezek mindannyiszor kívül esnek azon az általunk érzékelhető eseményhorizonton, amit képesek vagyunk felfogni. Úgy érzem, nagyobb távolságot kell tudnunk tartani a dolgainktól, jó, ha esélyt tudunk adni magunknak, hogy más, a megszokottól eltérő fénytörésben lássunk. Nyitottabban figyeljünk, hogy ne mindig az érzelmeink, a szorongásaink, a komplexusaink szemüvegén keresztül lássunk. A Sehina  - az isteni jelenlét megérzése – vagy nevezhetjük bármi másnak - ritka pillanatai, mindannyiunk számára felvillanhatnak. 

Rubin Eszter - Facebook oldala

It's Always Tea-Time címmel nyílt nemzetközi kiállítás a Deák 17 Galériában, ahol 18 ország illusztrátora mutatja be Alíz Csodaországban témájú művét.

A nemzetközi szinten elismert divattervező új területeken is kipróbálja alkotói kreativitását a divat mellett. Milyen tervei vannak? Miről szól regényének második kötete? Náray Tamással budapesti szalonjában beszélgettünk.

Az ünnepi hangulat a karácsonyi dekorációval kezdődik. Az IKEA és Villeroy&Boch idei kollekciójából válogattuk ki a legszebb díszeket, terítékeket, kiegészítőket.

A hideg, fémes csillogás óriási trend, nem csoda, hogy a divattervezők mellett a belsőépítészeti piac nagy gyártói is meglovagolták. A metál csempékkel egyszerre vihetünk fényűző ragyogást az enteriőrbe, miközben optikailag tágíthatjuk, világosabbá is teghetjük általuk a teret. 

Képes adatbázis ajánló