Életünk szövete

Szerző: 
2015.01.14.
Életünk szövete - Fotó: Baranyi Ágnes

Szokatlan vállalkozás, hogy a modern civilizációs technikai eszközök világában valaki egy sok ezer évvel ezelőtti kézműves tevékenységet élesszen újra. Miért fogtál bele?

Hét évvel ezelőtt olyan elfoglaltságot kerestem a mindennapi munkám mellett, ami a napi mókuskerék során egyfajta oldást jelenthet számomra. Elmentem egy tanfolyamra, ahol beleszerettem a szövésbe. Amikor belekezdtem a tanulásba azzal a céllal tettem, hogy a saját belső világomat ápoljam. A szövés számomra nem csak alkotói folyamat, hanem egyfajta terápiás munka is. Munka közben a szövetbe szövöm minden örömöm vagy akár bánatom is és minél többet szövök, annál nagyobb az elégedettség bennem, a boldogság érzetem.  Valóban jó pár éve űzöm ezt a mesterséget, magam nem vagyok mester, én is folyamatosan tanulom a szövés tudományát más szövőktől, akik nálam sokkal többet tudnak. Az elmúlt évek során oda jutottam el, hogy megbizonyosodhattam a szín- és formaérzékemről, sokat kísérleteztem az alapanyagokkal, tanulmányoztam őket és valamivel több, mint két esztendővel ezelőtt sikerült az első elkészült munkáimat értékesíteni.

Korábban egy kulturális lap szerkesztésével foglalkoztál, amely a magyar orvostársadalomhoz szólt. Ehhez képest elég nagy változásnak tűnik a szövés, mint életforma.

Bizonyos tekintetben igen.  Ennek az újságnak hosszúidőn keresztül nem csak a főszerkesztője voltam, hanem a kiadója is, és ez egy sokkal pergősebb időszaka volt az életemnek. Ugyanakkor, ha egy szerkesztőség működésére kicsit messzebbről tekintünk, láthatjuk, az is olyan, mint egy szövet. Az emberek a munkájukon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, amikre hatással lehet a mindennapi életük is. A különböző területek és elvégzendő feladatok egymásba akaszkodva építik fel azt a szövetet, ami ebben az esetben egy újság volt.  De ez a szövevényes egymásra épülés jellemző minden közös emberi tevékenységre is. A munkafolyamat hasonló. Létezik egy alap koncepció, ötleteket gyártunk, gondolkodunk, terveket készítünk, amikből kialakul a tartalom, a forma és végül jöhet a megvalósítás.  A szövésben a koncepcióm az, hogy kizárólag magas minőségű alapanyagokkal dolgozom. Amikor egy szövetet, egy sálat tervezek, az először még csak a fejemben képként él. Aztán végig gondolom, hogy pontosan mit szeretnék megvalósítani, és ahhoz milyen alapanyagokra van szükségem.

Életünk szövete - Fotó: Baranyi Ágnes

Természetesen ugyanúgy, ahogyan egy újságnál léteznek szakmai alapszabályok, a szövéshez is ismerni kell azokat az anyag minőségével, a technikai lehetőségekkel kapcsolatos alapvetéseket, amelyek meghatározzák a létrehozás körülményeit. A különbség ott van, hogy míg az újság esetében egy szerkesztőség sok ember együttműködéséből születik, maga a szövés sok más kézműves tevékenységhez hasonlóan egy magányos műfaj. Amikor elkezdtem szőni, erre a magányos és kreatív alkotói tevékenységre volt szükségem. Szőni mindenki tud, a génjeinkben is ott van ennek a több ezer éves mesterségnek képessége. A műhelyemben szövőfoglalkozásokat tartok. Mikor egy érdeklődőnek megmutatom a szövés alapmozdulatait és elmagyarázom, hogy mi miért és hogyan történik, először kicsit megijed, aztán leül és tíz perc múlva szövi a sálját. Ez egy olyan megtanulható mozdulatsor, amiben kialakul a te saját egyéni ritmusod. Kicsit olyan, mint mikor kerékpározni vagy úszni tanulsz.  Mindenkiben ott rejlik a képesség. Aztán hogy ezzel a tapasztalással, élménnyel mit kezd az ember vagy, hogy mindezt milyen minőséggé képes valaki fejleszteni az már egy másik kérdés.

Ezekben az ismételt mozdulatokban, ritmusban az unalmas monotónia mellett megbújik  valami ősi kultikus rituálé is?

Minden misztifikálás nélkül van ennek egy rituális jellege is. Mikor a szövőszékhez ülsz és mozog, dolgozik kezed, lábad, mint egy táncban, kialakul egy ritmus és koncentráció. A szövőszékeknek van hangja, zenéje, ahogyan a lábítók mozognak, a nyüstök megzizzennek, a bordák leverődnek, és ez a folyamat hosszú órákon keresztül szinte leállás nélkül zajlik. A rituálé maga a mozdulatsor folytonos ismétlődése. A fantasztikus az, hogy mindenki, aki szövésre adja a fejét a saját ritmusát, zenéjét hozhatja létre, kialakul a saját egyéni ritmusa. Aki ezt megtapasztalja, az tudja, hogy ez egy fantasztikus érzés! Tiszta öröm. Ilyenkor feloldódik az élet zajából, a gondolataiból. Egy egészen sajátos folyamat indul el a szervezetünkben. Szerintem egyébként a legjobb stresszt oldó terápia. 

Ez nem olyan, mintha nem is egy adott anyag szövéséről szólna a szövés?

Ha a kézi szövésre, mint annak a konkrét terápiás hatására gondolok, akkor a válaszom igen. Persze előfordul velem, ha nem vagyok jó passzban, hogy minden koncepció nélkül ülök le valamelyik szövőszékemhez, még igazából nincs is semmi a fejemben, és elkezdek szőni, és mire elkészül a sál, az én lelkemben is minden rendeződik, megnyugszik. Minden érzés, amit problémaként éltem meg elmúlik, megoldódik bennem.

Milyen alapanyagokat használsz?

A nagyon finom anyagok érintését szereti a bőröm. Ebből is adódik, hogy kezdettől fogva a legfinomabb szálakhoz, fonalakhoz vonzódom. Finom, vékony selyemből, merinói gyapjúból szövök általában. De használok alpaka, teve, kasmír, pamut, bambusz fonalakat is, amelyek ma már itthon is elérhetőek. Kizárólag férfi, női sálakat valamint vállkendőket készítek.  Az öltözködés, mint lehetséges önkifejezési forma mindig érdekelt. Egy kézzel szövött sál vagy kendő, mint egy öltözet kiegészítője remek lehetőség arra, hogy kihangsúlyozzunk valamit magunkból az anyaga, színe formája és nem utolsó sorban az egyedisége által, ami azt is jelenti, hogy manufakturális módon készült.  

Életünk szövete - Fotó: Baranyi Ágnes

A kézi szövőszékeken készült egyedi daraboknak csak a fantázia szab határt. A kézi szövésben használt technikák sokfélesége rengeteg lehetőséget rejt magában, ahhoz hogy minden egyes sál, kendő más és más legyen. Ennek a vörös és fekete mulberry selyemből szövött vállkendőnek a mintája például megtalálható a philadelphiai művészeti múzeumban. Erre a szövésmintára egy amerikai  1994-ben kiadott könyvben találtam rá, amelyben a különböző korok kézi szövőszékein a legkülönfélébb mintázatokat megjelenítő gyűjtemény található. A szövés és maguk a minták tiszta matek. Minden mintázatnak más és más kottája van, amik meghatározzák a függőleges és vízszintes szálak kötési pontjait. Egy adott mintának megfelelően szükséges a szövőszéket is előkészíteni és aztán lehet csak szőni. Néha megkérdezik, hogy meg lehet-e különböztetni a gépi szövéstől a kézi készítésűt. Természetesen látszik, és érződik is egy anyagon, hogy kézzel vagy futószalagon géppel készült.  És vannak olyan mintázatok, amiket géppel egyáltalán nem lehet reprodukálni.

Életünk szövete - Fotó: Baranyi Ágnes

Mit keresnek az emberek ezekben a kézi készítésű anyagokban?  

Vonzódunk a manufaktúrákban készült dolgokhoz. Azokhoz, amiket emberi kéz és nem gép alkotott. Sokan járnak olyan különböző mesterségek workshopjaira, ahol hasonló élményben lehet részük, mint amiről az előbb szövéssel kapcsolatban beszéltem. A főzőtanfolyamoktól kezdve a bútorkészítésig, az ékszerkészítéstől a csokoládékészítésig az emberek sok mindenre kíváncsiak. Próbálkoznak, és minden kézzel készített dolog az alkotás élményét nyújtja számukra és mikor elkészül valami az azt is megmutatja készítőjének, hogy ő maga mire is képes. És ez hatalmas örömet okoz! Tapasztaltam, hogy akik ismerik a munkáimat, azok arra is kíváncsiak, ki az a valaki, ki az a személy, aki megszövi ezeket a sálakat, kendőket. A manufakturális módon elkészített termékekben ott látjuk, érezzük azt a személyt, aki a tudásával, gondosságával létrehozza alkotását. Legyen az egy sál, egy ruha, egy bútor, egy festmény.

Hogyan lehet ezekhez a szövőszékekhez hozzájutni?

Ezek a szövőszékek, amiket itt a műhelyemben látsz, Lőrincz Péter pápai műhelyében készültek. Ezek az ő tudásának, mérnöki munkájának az eredményei. Ő volt az, akitől a szövést tanulni kezdtem. Ültem, dolgoztam már régi nagy parasztszövőszékben is. Annak is megvan a maga sajátságos és varázslatos hangulata. Azért fárasztóbb volt a munka vele, mint a Péter által kreált szövőszékeken. Egyébként két évvel ezelőtt Lőrinc Péter, aki figyelemmel kíséri a munkáimat bíztatott, hogy jelentkezzek  A Magyar Kézművességért Alapítvány meghirdetetett pályázatára. A pályázat két dolog miatt is izgalomba hozott.  Hogyan fogja értékelni a szakmai zsűri a beadott munkáimat? A másik, hogy a pályázatnak volt egy olyan tematikus része, ami arról szólt, hogy a különböző kézműves foglalkozások termékei hogyan képesek integrálódni a huszonegyedik század mindennapjaiba. Vagy legalább is én így értelmeztem. A pályázat számomra meglepően eredményesre sikerült.

Életünk szövete - Fotó: Baranyi Ágnes

Ennek kapcsán határoztam el, hogy elkészítem az első katalógusom, amely aztán meghozta az első komoly érdeklődőket, akik már vásároltak is. Az egy furcsa ugyanakkor örömteli érzés volt mikor az első sálam vevőre talált. Mint ahogyan az is, mikor 2014 nyarán megkeresett a Magma + Galéria.  Így indult el a ”Judit manual weaving” márkanév története, aminek a koncepciója mindaz, amiről már meséltem neked. Finom alapanyagok, magas minőség egyedi, akár személyre szólóan megtervezett terméket takar ez a márkanév.

Azokat a sálakat, amelyeket látva felkerestünk, Náray Tamás bemutatóján ismertük meg. A divat szakma elitje is felfigyelt már rád?

Összeállítottam egy portfoliót, amivel szintén tavaly nyáron megkerestem Náray Tamást. Szerintem ő a legnagyobb tervezők egyike a világon. Egyszerűen kíváncsi voltam a szakmai véleményére. Abban biztos voltam, hogy kertelés nélkül  őszintén el is fogja mondani. Tetszett neki és megkért, hogy a 2015 Couture de Luxe Kollekciójához az adott anyagminták alapján tervezzek meg és készítsek el pár sálat, kendőt a bemutatóra. Tamással való ismeretségünk még 1992-ből származik.

Akkoriban tért haza Párizsból én pedig a Luan by Lucia Divatház egyik modellje voltam. S. Hegyi Lucia és Kovács Andor volt a divatház tervezője, akik Tamást kérték fel az első nagy divatbemutatójuk megrendezésére. Így találkoztunk és ő tanított engem a modell szakmára is. Azután sok-sok évig nem láttuk egymást, de most az őszi bemutatója előtti találkozásunkkor beszélgetéseikben jó érzés volt a régi és egyben ezt az új barátságunkat átélni. Ezúton is köszönöm neki a lehetőséget.

Milyen további terveid vannak?

Idén a szövőfoglalkozások mellett szeretnék októberre egy egységesebb önálló kollekciót létrehozni, amiben a hétköznapi viselethez köthető, és a fantáziám végleteinek határát súroló darabok is a kollekció részei lennének. Ebben biztosan segítségemre lesz Nagy Barbara, aki egy rendkívül tehetséges fiatal lány, és már több mint egy éve gyakorolja nálam a szövést, a tervezést és mindent, ami a kézi szövéshez szükséges. A következő kollekcióm tervezésében is részt vesz. Most ez a tervem. A tervekből nem mindig tud megvalósulni maradéktalanul az amit, szeretnék. De számomra mindig fontos volt az, hogy olyan világot teremtsek magam köré, amiben jól érzem magam és lehetőleg ez biztosítsa azt az egzisztenciát is, amivel elégedett vagyok.  Nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség.  A sok munka mellett sokszor szerencsém is volt. És remélem lesz is még, azt megtanultam, hogy jó, ha sokkal tudatosabban forszírozzuk magunk körül a történéseket. Csak úgy nem hullik az ölünkbe semmi, még a szerencse sem.  

 

https://www.facebook.com/juditmanualweaving

Budapesten az eddigiektől gyökeresen eltérő, új lakóformát és az ezzel együtt járó, a szárazfölditől eltérő vízi életmódot álmodott meg Vági Oszkár és Cserháti Csinszka. 

A közismert, mosolygós műsorvezető mindennapjait a televíziózás mellett családjával, két gyermekével és olasz férjével közös vállalkozásaival tölti.

A cdc Ingatlan örökpanorámás, luxus kivitelezésű lakásokat kínál, festői környezetekben!

Az organikus építészet fantasztikus példája az amerikai Kendrick Bangs Kellogg építész által tervezett ház Joshua Tree közelében.

 

Képes adatbázis ajánló

szecessziós enteriőr

szecessziós enteriőr

Forrás: 
Magyar Szecesszió Háza