Náray Tamás - Párizstól a csillagokig

Forrás: 
Náray Tamás
2014.12.15.
Náray Tamás - Fotó: Baranyi Ágnes

A nemzetközi szinten elismert divattervező új területeken is kipróbálja alkotói kreativitását a divat mellett. Milyen tervei vannak? Miről szól regényének második kötete? Náray Tamással budapesti szalonjában beszélgettünk.

 „A siker nem lehet cél, az következmény. Én azt tűztem ki célul, hogy jól érezzem magam, jól éljek, és azt csináljam, amit szeretek, ami örömet okoz.” Náray Tamás neve az elmúlt 30 évben összeforrt a divatvilág legfelsőbb kategóriájával. A különlegesen finom eleganciát árasztó kollekciók nők százainak, ezreinek megjelenését varázsolták utánozhatatlanul egyedivé. Náray Tamás legutóbbi bemutatóján a modellek alakjára simuló ruhaköltemények tökéletes szabásvonala és a gyönyörű anyagok selymes csillogása mellett új területeken is megismerhettük az örökké alkotó művészt. Az elegáns szalon falain Náray Tamás saját festményei, egy gyönyörű vörös rózsacsokor mellett pedig nemrégen megjelent regénye első kötetének, „Az utolsó reggel Párizsban” példányai hívták fel a figyelmet a művész életútjának fordulópontjaira. 

Náray Tamás regényének első kötete, "Az utolsó reggel Párizsban" - Fotó: Baranyi Ágnes
 
Náray Tamás - Fotó: Baranyi Ágnes
A pályád nem divattervezőként indult. Hogyan kerültél kapcsolatba a divat világával?
 

Könyvem első kötetében a főhős életpályája megegyezik az én életem haladási irányával. Valóban külkereskedelmi közgazdászként diplomáztam, majd beiratkoztam egy posztgraduális képzésre, ahol ipari formatervezőként végeztem. Egy külkereskedelmi vállalatnál dolgoztam, amikor ruhaterveimmel részt vettem az IWF tehetségkutató pályázatán és elnyertem egy éves ösztöndíjat az egyik vezető párizsi divatháznál. Azonban sok tényező együttes eredményeként lettem divattervező, amelyre éppúgy hatással voltak gyermekkori emlékeim, az otthoni környezet, a festmények a falon, egy szép szőnyeg, gyűrű vagy napszemüveg, a megjelenésünk, ahogy öltözködtünk a családban, mint ahogy meghatározó volt a rajzkészségem, és a művészetek iránti szeretetem. Mindig is szerettem alkotni, de mivel türelmetlen vagyok, szeretem, ha gyorsan megvalósulnak a dolgok. Egy építésznek sokszor éveket kell várni, amíg felépül az, ami a rajzpapírra került, egy ruhánál gyorsan lehet látni a munka eredményét. Az igényes divatnál két dolog számít: a gyorsaság és a minőség. Nekem fontos a visszaigazolás is, nem vagyok az a tervező, aki az íróasztala fiókjának dolgozik.

Mennyire valóság és mennyire fikció a könyv története?

Mindenkit óva intek attól, hogy a saját élettörténetemként olvassa a könyvet. Ez egy életrajzi ihletésű regény, és mint minden író, én is a saját életemből merítek, így a történetben felbukkannak a gyerekkori, fiatalkori emlékek, környezeti hatások.  Azonban az írás terápia is, hiszen kiterjeszthetem a fantáziámat és megírhatom, amit szerettem volna, de nem sikerült, akit szerettem, de nem mondtam el neki.  A könyv arról szól, hogy senkinek nem könnyű az élete, még a sikeres embereknek sem, azoknak meg még annyira sem, akiknek célja van. Mégis megéri küzdeni, mert sok örömet is nyújt az élet. A másik mondanivaló pedig a szeretet.

Mi a siker titka?

Én sokakkal ellentétben úgy gondolom, hogy a siker nem lehet cél, az következmény. Én azt tűztem ki célul, hogy jól érezzem magam, jól éljek, és azt csináljam, amit szeretek, ami örömet okoz. Vannak, akik azt mondják: könnyű Neked, mert szerencséd van! Valóban helytelen lenne alábecsülni a szerencse szerepét, csakhogy ezzel is tudni kell mit kezdeni! Hiába ajánlanák fel a Falstaff szerepét a New Yorki Metropolitanben, ha nem tudok énekelni. A másik gyakori megjegyzés: könnyű Neked, mert van pénzed! Igaz, a pénz is fontos része az életünknek, már csak az anyagiak miatt is, ahogy Woody Allen mondta. A pénz, az nyomtatott szabadság, lehetőség. Az viszont nem jó, ha valaki a sikert, a sok pénzt tűzi ki célul, azt kell csinálni, amihez a legjobban ért.

A Náray szalon bejáratánál - Fotó: Baranyi Ágnes
 
Ez a fiatal divattervezőkre is érvényes?

Ha már ismerik a tervező nevét, akkor kíváncsiak rá és vesznek tőle ruhát. Én 35 éves koromban jöttem ki az első kollekciómmal. És nem azért vártam addig, mert nem tudtam összerakni az elkészítéséhez szükséges pénzt, hanem mert tervezői tapasztalataimat, tudásomat gazdagítottam, bérkollekciókat terveztem külföldi divatházaknak. Utána kezdtem el szervezni a bemutatókat, megfuttatni a nevet, hogy tudják ki az a Náray Tamás. 2000-ben nyitottuk meg az első üzletet az Ybl Palotában, kiválasztottuk azt a sarkot, ahol a legtöbb autó jár.  A piros lámpánál megállva nézték: nahát, itt van a Náray üzlete! Pár év alatt lett 500 törzsvásárlónk, de én akkor a 12-15 éves gyakorlatommal már olyan ruhákat terveztem, hogy amikor a vásárlók felvették, elájultak, hogy milyen jól néznek ki benne. Az első benyomásra nincs második lehetőség, ha bementél valahova és az első ruhád nem tetszik, akkor soha többé nem mész vissza.

 
Kiknek tervezel, mennyire személyre szabottak a ruháid?

Egy művésznek az egyénisége az azonosan gondolkodó, azonos értékrendű, azonos karakterű embereket vonzza magához. Az én ruháim meg vannak csinálva, van válluk, derekuk, miközben van bennük sikk, lezserség. Hozzám azok az emberek jönnek, akiknek fontos a megjelenésük, fontos hogy az alakjukra szabottak legyenek a ruhák. Teljesen egyedileg nem tervezek, kollekcióim elég széles spektrumot ölelnek át, amiből mindenki tud az ízlésének megfelelő ruhát választani, amit saját méreteire igazítunk. Természetesen törzsvásárlóinkat már jól ismerem, nekik tudok modelleket ajánlani, bár sokszor már saját maguk is tudnak választani.

Ezek a ruhák egy életre szólnak…

Igen, túlságosan is klasszikus és értékálló modelleket tervezek, amelyek évek hosszú során sem mennek ki a divatból. Az időtálló vonalakkal és jó minőségű alapanyagokból készült ruhák nem cserélődnek szezonról szezonra, ezért ügyesnek kell lennem, hogy újra vegyenek belőlük.

Náray Tamás Couture de Luxe kollekciójának bemutatója - Fotó: Baranyi Ágnes
 
Milyen trükköket alkalmazol?

Megváltoztatok szabásvonalakat, hogy másképp álljon egy-egy ruha válla, máshová essen a dereka, vagy másfajta díszítőelemeket, záródásokat teszek a kabát aljára vagy az ujja vonalára. A lényeg,  hogy  legyen valami izgalom minden darabban.

Magadnak is tervezel ruhákat?

Igen, zömmel saját tervezésű ruhákat hordok, mert azokban érzem jól magam. Ha veszek valahol egy nadrágot vagy zakót, az biztos, hogy előbb vagy utóbb a műhelyben végzi, és a méretemre kell igazítani. Mert én tudom milyen a jó ruha, és akadályoz a mozgásban, ha túl széles vagy túl bő. Nem hiszek a konfekcióban.

Náray Tamás - Fotó: Baranyi Ágnes
Mennyire vagy elegáns a hétköznapokban?

Amikor kezdő divattervező voltam, akkor a megjelenésemnek is sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam. Az idő múlásával már nem olyan fontos, hogy minden pillanatban azt sugározzam magamról, hogy mi a foglalkozásom. A sebészek sem járnak szikével az utcán, egy ruhatervezőnek sem kell mindig ennek megfelelően öltözködni. Én elég rossz példa vagyok, sok kollégám kedveli a feltűnő öltözékeket, színes hajakat, én nem tartozom közéjük, az esetek többségében egy egyszerű póló vagy egy fekete zakó van rajtam.

Férfiaknak is tervezel?

Most már nem, voltak férfi kollekcióim, és sikeresek voltak, de nem maradt rá elég időm a női mellett, annak viszont nem láttam értelmét, hogy csak néhány darab készüljön belőlük.

Külföldi vásárlóitok is vannak?

Korábban négy országba exportáltunk, jelenleg két országba, de onnan is vissza fogok jönni. Nem arról van szó, hogy kevésbé sikeres lennék, de a szoknyán kívül más is van, ami érdekel az életben, és azzal szeretnék foglalkozni.

 
Milyen terveid vannak?

Sok mindenről lemaradtam, mert sokat kellett dolgoznom. Szeretnék festeni, foglalkozom asztrológiával, csillagászattal és az írást is szeretném folytatni, van még egy-két nagyon jó regényötletem.

Nagyon szépek a festményeid, amelyek a szalon falait díszítik. Vannak kedvenc festőid?

Ezek a képek a vendégeim számára vannak kitéve, és ha az ismerősök választanak maguknak egyet,  az nekem óriási boldogság, amikor felhívnak és elmondják, hogy a festmény előtt ülnek a nappaliban, csak nézik a képet és mennyi energiát kapnak belőle. Mondhatnék különböző neveket, de egyformán szeretem a flamand festészetet, az olasz reneszánszt és a kubizmust. Nincsenek kedvenceim, nem lehet eldönteni, hogy melyik szebb, egy Rembrandt, egy Kokas Ignác vagy egy Mark Rothko.

Náray Tamás egyik festménye a "Sosem volt világok" témájú képekből - Fotó: Baranyi Ágnes
 
Már a gimnazista éveid alatt is nagyon szépen rajzoltál. A regényedben miért nincsenek illusztrációk?

Szándékos volt, mert nem akartam, hogy az olvasók összekapcsolják a könyvet a divattervezéssel. Későbbi könyveimnél fog kiderülni, hogy más témájú regényt is el lehet adni ugyanezzel a névvel.

Milyen szerepet játszik az asztrológia az életedben?

Az asztrológiát eleve elrendelésnek tekinteni hibás következtetés, viszont az energiák egész életedben hatnak rád, amikkel születsz. Egy dolog a tiéd, a szabad választás joga, hogy adott élethelyzetben felhasználod ezeket az energiákat vagy nem.

Milyen környezetben élsz, milyen tárgyakkal veszed körül magad?

Rendszerető ember vagyok, miközben a monotonitás nagyon zavar. Baj van a biztonságérzetemmel, ezért szeretem, ha a körülöttem lévő dolgok rendben vannak, és úgy vannak, ahogy én hagytam. A lakásom, a kertem nagyon rendezett, nagyon tiszta, nagyon szép és nagyon vigyázok rájuk, mert úgy érzem magam biztonságban. Még a teraszon is szőnyeg van, ez nekem fontos. Mezítláb járok otthon. Azt mondják, olyan ez a lakás, mint amiben nem is laknak. Nagyon megválogatom a tárgyakat, amelyek körülvesznek, de nem magas művészeti szempontból, hanem olyan szempontból, hogy tetszenek-e nekem, szeretem-e őket, megérintenek-e, fűz-e hozzájuk valamilyen emlék? Szeretem a teret magam körül, ugyanakkor vannak kuckók a lakásban, amelyek túlzsúfoltnak is tűnnek, ezekbe szeretek elvonulni. A berendezés eklektikus, az empire íróasztaltól a Le Corbusier székig minden van, de van olyan bútor is, amit a Kikában vettem, mert tetszett, mint tárgy.  Én úgy vagyok elitista, hogy közben nem vagyok sznob. Az igényesség a fontos, ez látszik az üzleten és a ruháimon is. Egy ruhának is ugyanolyan tökéletesnek kell lennie belül, mint kívül. Én mindig tanulni szeretek valakitől. Nyitott vagyok, és ez mindig növeli a tájékozottságom. Ha intelligencia van, minden van, ha intelligencia nincs, akkor semmi nincs. Ha egy vagy két embert tudtam formálni az évek során, akkor az már nem történt hiába.

 
Sok időt töltöttél el Franciaországban. Mennyire szövi át a francia hatás az életedet?

Érdekes kapcsolódásom van Franciaországhoz, ott mindig nagyon otthon érzem magam. Nagyon könnyen megtanultam franciául, jól beilleszkedtem a környezetbe, szeretem a francia zenéket, ételeket, tájakat. Azt gondolom, hogy a francia divat megelőzhetetlen. Valentinot, Armanit ki lehet termelni Olaszországban, de Franciaországban tömegével lehet említeni a nagy neveket Coco Chaneltől, Christian Dioron és Balmainen át Balenciaga-ig és Sonia Rykielig. Franciaország az a hely, ahol minden sikkes, ha egy kávéházban le van téve egy asztal és egy cserép virág két székkel, az olyan ízléses, hogy megállsz és nézed. Franciaországban elképzelhetetlen, hogy egy nő rúzs és szempillafestés nélkül menjen ki az utcára.

A regényed Párizsban folytatódik, ott ahol az első kötet véget ér?

A második kötet arról szól, hogy a főhős megérkezik Párizsba és az ösztöndíjjal elnyert divatháznál milyen kiképzést kap. Utána gondol egy meredeket, és kalandvágyból visszatér az országába a rendszerváltás után. A második kötet keményebb az elsőnél, elmeséli, hogy milyen állapotokat talál Magyarországon. A végén egy fordulattal fejeződik be a történet, amit nem árulok el.

 

 

 

A 30-as évekbeli, 160 négyzetméteres villa hangulata hasonlóképp lenyűgözte Bonta Gáspár belsőépítészt, mint az őt felkérő fiatal párt, akik új otthonuknak választották a házat.

Bár a hatóságok szerint vandálság, az emberek többségét mosolyra fakasztják az utcai művészek matricái, amivel a közlekedési tábláknak adnak új jelentéseket. Ezekből a poénos KRESZ táblákból gyűjtöttünk össze néhányat. Neked mi a véleményed?

A kívül-belül letisztult megjelenésű családi házban keveredik a mai progresszív építészet a hagyománytisztelettel, érdekessége a hosszú, keskeny forma, és egy könyvespolc, amely 17 méteren szeli át a belső teret. 

Kétgenerációs vidámság, fiatalos garzon a belvárosban, budai luxuslakás, elegancia az Erzsébet körúton

Képes adatbázis ajánló

Guangzhou Operaház, Kína, 2003-2010

Guangzhou Operaház, Kína, 2003-2010