"Megállíthatatlan vagyok" - Csalár Bencével beszélgettünk

Csalár Bence a divathéten - Fotó: Marci di Giovanni

A mindössze 25 éves, zseniális divatérzékkel megáldott divatújságíró, Csalár Bence a pályáját építi gőzerővel. Nemrég megnyerte a 11. Fashion Awards díját „blogger” kategóriában. 

Szerencsés az, aki hallhatta Bencét beszélni a díj átvételekor. Szellemes volt, humoros, pikírt, a szettjéről nem is beszélve. Egyszóval, ettől „Csalárbencésebb” már nem is lehetett volna. [Idén 11. alkalommal rendezték meg a Fashion Awards Hungary Díjkiosztó Gálát, amelynek keretén belül a hazai divatszakma szereplőit díjazzák. A Fashion Awards egész Európában, az Egyesült Államokban és hazánkban is a divat Oscar-díja, amely megmérettetésen rangot jelent jól szerepelni, a díjkiosztó eseményen való részvétel pedig presztízskérdés a divatszakma és az üzleti élet meghatározó szereplői számára.]

Hogy érzed magad most, hogy megnyerted a Fashion Awards díjat? Mit jelent ez számodra?

Jól érzem magam. Nekem itthon nem nagyon van lehetőségem díjakra pályázni, nyerni, nevezve lenni, mert nincs olyan platform, ahol azt méretnék meg, amit én csinálok. Ez nem is feltétlenül szükséges, ugyanakkor mégis jól esik, hogy jelöltek és azt díjazzák, amit szeretek és kitölti a mindennapjaimat.

Csalár Bence a Fashion Awards gálán

Izgultál, amikor felmentél a színpadra?

Igen, mert platformos cipő volt rajtam, nem lett volna jó elhasalni a lépcsőn. (Nevet.)

Csak emiatt?

Nem, persze azért volt bennem egy kis lámpaláz.

Jól tudom, hogy másodszor jelöltek?

Igen, két éve volt először ez a kategória és akkor szintén jelölt voltam.

Csalár Bence a Fashion Awards gálán

Mit gondolsz, mi változott azóta a te szakmaiságodban, ami miatt most megnyerted a kategóriát?

Úgy érzem, hogy sokkal tudatosabban és átgondoltabban csinálom mint két éve. Igyekszem felépíteni a saját brandemet. Ebben az egyszemélyes brandingben is nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy marketing stratégiám, hiteles legyek és persze folyamatosan tanuljak, fejlődjek. Gyakran kérem ki egy-egy projekt, vagy írás kapcsán mások véleményét. Nem azért mert bizonytalan vagyok, hanem mert jól jön a külső kritika, más emberek más szempontokat fogalmaznak meg, amiből rengeteget lehet tanulni. Így szoktam le arról is, hogy nagyon „odacsapjak.”

Híres vagy a szókimondóságodról.

Igen, tudom. Anyukám szerint túl őszinte vagyok és látszik az arcomon, ha valami nem tetszik. Hát igen, de ki is mondom. Így utólag valóban merésznek gondolok egy-két húzást, de sosem bántam meg. Nézd, az én szakmámban természetesen fontos a kapcsolatok ápolása, de alapvetően az egyenes beszédet szeretem. Arra mindig törekszem, hogy objektív maradjak és ne legyen belőle személyeskedés, de mivel nagyon kicsi és belterjes ez a szakma, a pletykáknak semmi nem szab határt, sok a sértődés. Ráadásul nálunk nincs hagyománya a kritikának. Bármennyire próbálsz szakmai véleményt formálni, nehezen tudják szétválasztani az emberek a produktumot és magát az alkotót. Az én feladatom az előbbi analizálása és nem az utóbbi “boncolgatása”.

Csalár Bence - Fotó: Martin Wanda

Hogyan indultál el a pályádon?

Kevesen tudják rólam, hogy a Corvinuson végeztem Kommunikációs és Médiatudomány BA és MA szakon. Sosem tanultam stylingot, semmit a divatról, pontosabban nem intézményes keretek között. Amit tudok, azt az önszorgalmamnak köszönhetem, rengeteg divatszociológiával, divattörténettel foglalkozó könyvet olvastam, nagyon hasznosak voltak Zsolt Péter és F. Dózsa Katalin írásai. Ráadásul Simonovics Ildikó divattörténész és muzeológus mellett kezdtem a Street Fashion Budapest projektben, ami tulajdonképpen megalapozta a kapcsolati rendszeremet és bizonyos szempontból a tudásomat egyaránt. Ezért 2012-ben, amikor elindítottam a blogomat már olyan nevekkel dolgozhattam együtt mint például Balla Vivienne, vagy Zsólyomi Norbi. Hamarosan megkeresett a Cosmopolitan, saját rovatot akartak adni. Egyszerre és hirtelen jött minden, szépen felépült.

Úgy tudom, úgy kerültél a Street Fashion Budapest közelébe, hogy már gimnázium alatt mindenki tudta rólad mennyire érdekel a divat.

Már általános iskolában is kitűntem. Simán felvettem a szűk gatyát és válltáskát hordtam. Mindig beszóltak érte, bár pár éven belül nyílván mindenki ugyanezeket hordta.

Nem vagy stylist és nem szereted azt sem, ha bloggerként aposztrofálnak. Miért? Hogyan határoznád meg magad?

A bloggerséggel itthon nagyon összefonódott az „outfit posztolás” és annak monotonitása miatt degradáló “művészete”. Én nem outfiteket posztolok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs rá szükség, hogy megmutasd a stílusod, elvégre, ha business alapra szeretnéd helyezni a munkádat, akkor nagyon fontos szempont, hiszen számokat hoz. A magyar közönség nagyon kíváncsi és könnyű nekik „eladni” ezeket az outfit posztokat, ezt pedig sokan pofátlanul kihasználják. A másik véglet, amikor csak nagyobb hangvételű, hosszabb cikkeket, kritikákat, elemzéseket ír az ember. Nekem azt hiszem, valahol a kettő között van a helyem.

Mindig különlegesen öltözöl fel egy-egy eseményre. Mi alapján állítod össze a megjelenésed?

A Rúzs és Selyem riportere és szerkesztője, Orosz Andrea mondta pont a Fashion Awards után, hogy neki a bátorság jut rólam eszébe. Én ezt nem feltétlenül érzem bátornak - már ami az öltözködésemet illeti, nálam mindez természetes. Minden eseményhez kötődő szettemet egy-egy koncepció határoz meg, és mindig kortárs magyar designerek darabjaiból rakom össze. Így például továbbgondoltam Abodi Dóra egy korábbi lookját az “Abodi’s Samurai” szettemben vagy a díjátadón Hegedűs Dóra punk szubkultúra és gesztusfestészet által inspirált kreációját viseltem Mei Kawa nadrággal és Karman Jewelry nyaklánccal, illetne Nati 100 % Pure Idea táskával. Ez pedig egyfajta lázadásra és az állandó megújulásra való törekvésemet hivatott reprezentálni, ami az elmúlt években összefonódott az alkotói ars poeticámmal. Bár nagy valószínűggel még semmi sem múlta felül azt a pillanatot, amikor másfél éve egy fekete Nora Sarman csipkemaszkban ültem be az MTV kamerája elé, hogy interjút adjak a Central European Fashion Days backstage szekciójában. (Nevet.)

Csalár Bence a tavalyi Marie Claire Fashion Daysen
Csalár Bence Sármán Nóra maszkjában - Fotó: Farkas Éva

Az érdekel nagyon, hogy…

Hogy miből élek!

Igen, az is, meg, hogy hogyan látod most a hazai divatszakma helyzetét?

Nagyon sok tervező van. Amióta a divatszakmában dolgozom gyakorlatilag megduplázódott a tervezők száma, viszont azoknak a szakembereknek a száma, akik az ő munkájukat előbbre tudják vinni pedig csak csökkent. Gondolok itt varrónőkre, modellezőkre, de akár egy jó menedzser is hiányszakma ma Magyarországon. Egy tervezőnek, amíg nincs tőkéje, mindent magának kell megoldania: egy személyben saleses, kommunikációs szakember, social media menedzser, sajtós és társai. Nehéz elindulni. Nehezített a pálya és egyre több a versenyző, így tudnám leírni. A bloggerek száma is elképesztő módon megnőtt. Amikor én elkezdtem, alig volt 20 blogger Magyarországon, ma már boldog-boldogtalan divatblogger és divatszakértő. Már én sem tudom követni. Bár fontosnak tartom, hogy bizonyos időközönként felmérjem a saját területemen is a piacot, hiszen ekkor derülhet ki leginkább, hogy mit csinálok jól vagy éppen min kéne még javítanom.

Csalár Bence - Fotó: Martin Wanda

Ennek a nagyszámú bloggernek inkább a fiatalok a követői?

Abszolút. A Z generációs fogyasztók körében a divat rendkívül fontos, de ugyanígy a kortárs művészet, mert ciki vagy sem, de trendi foglalkozni vele, követni, figyelni, becsekkolni az eseményekről. Nyilván belemehetnénk a jelenség negatívumaiba, de talán felesleges jelen esetben.

Mi szerinted a legfontosabb felismerés egy divattervező életében?

Az, hogy ez egy business. Lehetsz művész, lehet művészkedni, tervezni a vakvilágba, de sikerre csak akkor lehet vinni egy márkát, ha észreveszik, hogy ez egy üzlet. Sok hazai tervező nem tudja felvenni ezt a szemléletmódot, mert nem tudják piaci alapokra helyezni a koncepciójukat. Itthon a divatszférába könnyű bekerülni, de nagyon nehéz benne és relevánsnak maradni.

Hogyan motiválod saját magad?

Mindig keresem az új lehetőségeket és rengeteget gondolkodom újféle projektekben, együttműködésekben. Ilyen volt a Bakó Attilával közösen felépített kollaboráció, amely keretén belül egy közösen tervezett kollekciót sikerült megalkotnunk, majd azt egy itthon újdonságnak számító rendezvényen, performanszon keresztül bemutatni.

Bakó Attila x Csalár Bence kollaboráció - Fotó: Viszlay Márk

És akkor most rá is kérdezek: miből élsz?

2014-ben éreztem azt, hogy ha nem fogok ebből az egészből pénzt kicsikarni, akkor itthagyom a fenébe, vagy keresek egy olyan munkát, ami mellett csinálhatom az oldalamat és a projektjeimet. Mostanra hál’ istennek beállt, mindig megtalált a munka. Rengeteg szezonális együttműködés volt, márkák felkértek a kampányaik levezénylésére, art directori feladatok is szép számmal vannak. Újságíró vagyok, több felületen publikálok, és bár nem tartom magam stylistnak, de személyi stylingot is csinálok hébe-hóba (többek között Bence öltözteti Pátkai Rozinát. – a szerk.) De olyan a karrierem mint egy folyamatosan frissülő portfólió. Viszont érdekes, mert emiatt a sokrétűség miatt az egész BenceCsalar-jelenség eléggé titokzatos. Ismerik a filozófiámat, látják, hogy folyamatosan tevékenykedem, mégis rengeteg kérdés merül fel az emberekben azzal kapcsolatban, vajon hogyan csinálom ezt. Talán ezért lehet az, hogy mindig engem találtak, találnak meg felkérésekkel és nem nekem kell a munka után menni, az egész egy gépezetté vált. Később felkértek tanítani is, már több helyen oktatok, vizsgáztatok, konzulens vagyok. Szerencsés vagyok, teljes mértékben abból élek, ami a szenvedélyem.

Csalár Bence a Mod'Art divatiskola divatbemutatóján

Már javában zajlanak a divathetek...

Szerintem a siker titka sokszor az erős koncepció mellett a megfelelő időzítés. Úgy érzem egy optimális szezonban léptem nemzetközi terepre, már ami a divatheteket illeti. Egy óriási űr tátongott a hazai divatpalettán, hiszen gyakorlatilag senki sem tudósított Londonból, Milánóból vagy Párizsból - sokszor még akkor sem, ha minden lehetősége megvolt rá. Ekkor léptem és kifejezetten beleépítettem a profilomba mindezt szépen fokozatosan. Emiatt óriási köszönettel tartozom Maróy Krisztinának. Több szezonon túl vagyok, elképesztő mennyire mozgalmas és inspiráló mindaz, amit külföldön tapasztal az ember. Marni, Calvin Klein, Dsquared2, Furla, Chiara Ferragni, KTZ, Max Mara csak néhány olyan világmárka, akivel mondhatni napi kapcsolatban vagyok és ezáltal sikerült elindulni egy ígéretes úton. Viszont pár hete úgy döntöttem, hogy kísérleti jelleggel ellátogatok a Milánói Férfi Divathétre és a berlini Mercedes-Benz Fashion Week-re, ezzel pedig egy újabb adag szakmai tudást és tapasztalatot szerezve. Június 15-én már startolt a #FashionWeekTour negyedik szezonja, de már alakul az ötödik is, amelyről annyit elárulhatok, hogy minden eddigi várakozást felülmúló lesz. Úgy érzem, megállíthatatlan vagyok.

Wirth Abigail kampánya Csalár Bence közreműködésével - Fotó: Jámbor Zsófia

 

Bár mindenki imádja az óriáspandákat, mostanra világszerte már csak kevesebb, mint 2000 példányuk él. A TOMS örömmel támogatja a WildAid óriáspandák megóvásának szentelt programjait, melyek többek között Kína Szecsuán tartományában folynak, hogy a pandáknak még sok generációja élhessen velünk a Földön. 

Szandi és Zsófi már a tanulástól kezdve közös utakon haladt, így mindenben számíthatnak egymásra. Mind az inspirációk gyűjtését, mind a tervezést, mind a modellezést együtt csinálják…

Metcalf Éva munkái egyszerűen magával ragadóak, az anya-lánya szettek sugároznak a gondoskodástól. Egyszerű,  kifinomult, divatos és kényelmes viselet mindkét lánynak, melyek itthon is elérhetőek.

Leírhatatlanul mesés volt Náray Tamás tavasz-nyár 2016 kollekciójának, a Rose de Maquillage-nak a bemutatója, amely már a tavasz illatát, színeit idézte. Összefoglaló Náray Tamás rajzaival.

Képes adatbázis ajánló

Je Suis Belle

Je Suis Belle

Forrás: 
Je Suis Belle